Az utóbbi nem volt életem legfelhőtlenebb időszaka. Sok pofont kaptam, sokszor voltam nagyon mélyen és ebben a viszonylag passzív szerepben rengeteget segített az, hogy egy területen mindig nálam volt a gyeplő – a sportban.
Mikor felkelni sem volt kedvem, elindította a napot az úszóedzés. Mikor dühös voltam, levezethettem a negatív energiákat egy esti futásban. Mikor nem láttam a megoldást, lehetőséget nyújtott, hogy mindent átgondoljak. Új utakat mutatott, válaszokat adott. Napközben összetartott, estére lefárasztott. A sport volt a támaszom egy olyan periódusban, amivel egyedül nagyon nehéz lett volna megküzdenem.
Így telt el az elmúlt két hónap, és szinte észre sem vettem, hogy a triatloni felkészülésem második ciklusába értem. Most, hogy szinte már tavasz van és egy új szakasz kezdődik (jöhetnek a szabadban gyűjtött kilométerek), végeztem egy rövid számvetést, hogy annak ellenére, hogy sok minden bizonytalan most az életemben, mennyi mindent köszönhetek az edzéseknek, a felkészülésnek, a triatlonnak.
- A negatív gondolatok szinte teljesen távoztak az életemből. Már nem lehetetlenek többé a nagy távok, a hajnali kelés a reggeli úszóedzéshez, az országúti biciklizés, a heti 10 alkalom edzés, munka mellett. Hajlamos vagyok arra, hogy előre stresszeljek dolgokon, a triatlon viszont segít abban, hogy könnyebben belevágjak ezekbe és ne féljek attól, hogy valami elsőre nem sikerül. Talán az oktatásunk legnagyobb hibája ennek a mentalitásnak a hiánya: félünk hibázni. Én mostanában tanulom, hogy a próbálgatás ugyanolyan fontos, mint valamit tökéletesen csinálni. Néha lassabbnak kell lennünk a többieknél ahhoz, hogy motivációt kapjunk a fejlődéshez. És el kell rontanunk dolgokat ahhoz, hogy tanuljunk belőle és legközelebb ne kövessük el ugyanezeket a hibákat.
- A legjobb pszichoterápia a triatlonra való felkészülés. Minden nap egy új csata, amit meg kell vívnom magammal. Minden eltelt hét egy küzdelem, amiből én kerültem ki győztesen. A hangulatváltó hatása elképesztő az edzéseknek, utánuk teljes lelki békét, nyugalmat érzek.
- Átértékeltem mi az, ami rajtam múlik, amin tudok változtatni és mi az, ami rajtam kívülálló dolgokon. Amin nem tudok változtatni, azon nem rágódom, elengedem, és mindenekelőtt időt adok annak, hogy kiforrjon.
- Sokszor van úgy az életben, hogy passzív szerepbe kényszerülünk, de elképesztően sokat jelent az ilyen helyzetekben, hogy legalább egy adott területet irányítani tudunk. Az edzések visszaadták nekem azt az érzetet, hogy nemcsak úgy sodródok az eseményekkel, hanem van azokra egy minimális ráhatásom.
- A triatlonnak köszönhetően sokkal pozitívabb lettem, meglátom az apró szépségeket a mindennapokban. Például azt, hogy reggelente már nem sötétben és hidegben megyek úszóedzésre, hogy péntekenként pihenő napom van, vagy ha nagyon kihajtom magam, még órákig érződik rajtam a nyugalom, amit az edzés közben felszabadult endorfin okoz. A mindfulness belépett az életembe és ennek köszönhetően jobban értékelem az adott pillanatot, hogy lehetőségem van átélni azt.
- Több szabadidőm nem lett, viszont sokkal jobban beosztom a napjaimat és így mégis több van, mert mindenhez van kedvem és nem cseszem el az időmet olyan könnyen, mint korábban tettem. 😊
- Sokkal jobban odafigyelek a testem jelzéseire. Az első két hétben nagyon kemény volt a megnövekedett terhelés, teljesen kikészültem, de hagytam időt magamnak ahhoz, hogy hozzászokjak. Most pedig elképesztően jó érzés látni azt, hogy hétről hétre képes vagyok fejlődni. Hogy több energiám van, hogy már nem maradok le annyira a többiektől az úszáson, hogy tudok akár napi 2 órát is edzeni. Jobban odafigyelek magamra, például arra, hogy megnövekedett az energiaszükségletem és a regenerációs időm. És nemcsak testileg fogadom el a változásokat, de lelkileg is. Jobban átlátom, hogy mire van nekem és a környezetemnek szüksége, tudatosabban és őszintébben élek.
- Főként az úszóedzéseknek köszönhetően megismertem sok új, tök jó fej embert, akikkel egy a célunk. Furcsa érzés bekerülni egy csapatba, csupa idegen ember közé. Először kívülállónak érzed magad, de a sorsközösség, amiben benne vagytok, a közös célotok hamar kedvessé tesz titeket egymásnak. Ezek az emberek nemcsak motivációként állnak előttem, mint többszörös fél-vagy teljes táv teljesítők, de a napi új impulzusokkal segítenek abban, hogy elfeledkezzem a problémáimról, hogy jól érezzem magam, nyitott legyek mások és a világ dolgai iránt. Az úszóedzéseken soha nincs egy negatív gondolatom, nem foglalkozom semmivel, csak átadom magam az edzés szépségének és néha nehézségeinek.
- Jó érzés egy nagyobb közösség részének lenni, egy újabb címkével gazdagodni, hiszen már elmondhatom magamról, hogy triatlonos vagyok. Egy egészen új világ tárult fel előttem, egy olyan közösség része lettem, melynek tagjai számára nem ismeretlen fogalmak az országutizás, a bolyozás, az uszony, a tenyér, a teknőc, a pulzuskontroll, a frissítés vagy a depó.
- Végezetül pedig elmondhatom, hogy van egy célom, amiért nap mint nap teszek, amiért küzdök, amiért lemondok dolgokról. Vannak, akik számára ez a cél őrültség. Másokat motiválok vele. Mindenki mást gondol róla, de a legfontosabb, hogy én biztos vagyok abban, hogy ezt akarom. És ez a legfelszabadítóbb érzés a világon.
