Sosem hittem az újévi fogadalmakban. Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy változni nem lehet egyik napról a másikra, először meg kell érnie a gondolatnak a fejemben ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni, ki tudjam mondani, hogy mit szeretnék. Fejben többször eljátszani a gondolattal, elképzelni az ismeretlent és csak mindezek után lépni a tettek mezejére – évtől, hónaptól, naptól függetlenül. Mindig az aznapi kis célra koncentrálni. És csak utólag konstatálni, hogy valami bennem vagy körülöttem örökre megváltozott.
A féltávú triatlon sem egy újévi fogadalom volt. Nagyjából egy éve fogalmazódott meg bennem, mikor még legalább annyira elérhetetlennek tűnt, mint a maraton. De tudtam, hogy ha az sikerül, ez lesz a következő célom.
Azok kedvéért, akik annyira nincsenek képben a triatloni távokkal, itt egy rövid gyorstalpaló.
A sprint táv a legrövidebb triatlon verseny, 0,75 km úszásból, 20 km kerékpározásból és 5 km futásból áll. A rövid vagy olimpiai táv, amit 2017-ben én is megcsináltam a Budapestmanen 1,5 km úszásból, 40 km bringából és 10 km futásból áll. A féltáv, amire most készülök a hosszútáv fele: 1,9 km úszás, 90 km kerékpár és 20 km futás (azaz majdnem egy félmaraton). A versenyek királya, a triatlonisták vágyainak netovábbja, a hosszútávú verseny (vagy ahogy a köznyelv hívja Ironman) pedig 3,8 km úszásból, 180 km bringából és egy teljes maratonból (42,195 km) áll. Természetesen mindegyik versenyszámot egymás után, pihenés nélkül kell teljesíteni és a depózási idő is beleszámít a versenyidőbe. A depózás pedig a versenyszámok közötti váltás, azaz például úszós cuccból átvedleni bringásba, felkapni a bringát, elhagyni a depó területét és folytatni a versenyt.
Ez így elsőre mind nagyon durvának tűnhet, mikor először olvastam el a távokat én is azt hittem, hogy erre emberi lény nem képes. Aztán szembesültem vele, hogy közel 4000 finishert tartanak számon csak Magyarországon, azaz valahogy mégsem lehetetlen célba érni ezen az irdatlan hosszú és kemény távon. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen időkkel és fizikai állapotban teljesítik egyesek. 😊
Jó persze, azért elsőre elképzelhetetlennek tűnik mindez, átúszni majdnem az egész Balatont, majd körbebicózni és utána még egy maratont is lefutni. De nekem is lehetetlennel tűnt egy éve a maraton, és mégis futottam kettőt.
Én nagyjából egy éve szemezgetek a féltávval, folyamatosan érett bennem a gondolat, hogy ez kell nekem, összeszedtem a mellette szóló érveket, az ellene szólókat pedig azonnal elvetettem, mikor belegondoltam, hogy úgy kell leélnem az életem, hogy nem lesz része a célbaérkezés eufóriája. Valahogy már nem elégít ki a gondolat, hogy a rendszeres és kemény edzések helyett magamtól elfutkározzak. Meg hát ha egyszer elkap a gépszíj, nagyon nehéz megállni, és a sport is egy függőség, tudom, tudom. De mit tegyek, ha ez az, ami boldoggá tesz?
Szóval mindenekelőtt kerestem egy edzőt, hiszen erre a távra magamtól biztosan nem tudnék felkészülni. Az olimpiaira szinte alig készültem, ráadásul egysebességes bringával toltam végig. Ez a táv annak a kétszerese, mindhárom számból. Az Ensport most is segített rajtam, így lett az edzőm Török Alfréd (Dusi), aki volt válogatott versenyző és már most elképesztően sokat segít nekem.
A legnagyobb változás az eddigiekhez képest az edzések minősége és mennyisége. 14 éves korom óta nem úsztam rendszeresen, bár magamtól azért sokszor elmentem. Érdekes, hogy anno utáltam járni és versenyezni is, állandóan fáztam és féltem az edzőmtől, aki elég szigorú volt velünk. Aztán mikor már nem úsztam versenyszerűen, megtaláltam benne a szépséget. És ez a hangulat jött vissza most a heti két úszóedzéssel. Szintén egy komfortzónán kívül eső dolog, hogy ezek az edzések hétköznap 7:00-től 8:00-ig vannak. Azaz nagyon korán kell kelnem, hogy munka előtt beleférjen a napomba. Az első óra nagyon kemény volt, rosszul osztottam be az erőmet és teljesen kiütöttem magam. De szerencsére azóta elkaptam a ritmust.
A másik sport, ami eddig szinte teljesen kimaradt az életemből az a spinning. Márciustól fogunk tudni csak országútizni, amikor már jobb idő lesz, addig marad a bicikli ezen formája, a futás és az úszás. A spinning egyébként nagyon bejön, két formáját is kipróbáltam, a sima spinninget és a spinracinget. A kettő között az a különbség, hogy a spinracing egy zsírégető, erősítős óra, sokat tekerünk nyomatékkal és felsőtestre is gyúrunk. A sima spinning viszont hozza azt, amit egy biciklizéskor átél az ember: hegymenet, lejtmenet, a monotonitás szépsége. Csak a látvány hiányzik, de majd tavasszal!😊
A futás sem szorult háttérbe, ugyan most a maratoni táv felét kell csak teljesítenem. De 90 km bringa után egyáltalán nem lesz könnyű futni. Most erre is edzünk, bringa után van, hogy még futok egy kicsit. Egyébként a hosszabb futásaim továbbra is hétvégén lesznek, úgyhogy maradnak a kedvenc fehérvári terepek. Ennek mondjuk nagyon örülök!
Egy hete, mikor belevágtam ebbe az ismeretlenbe még nem sejtettem, hogy fenekestül felfordul az életem, hogy hajnalban kelek azért, hogy beugorhassak a hideg vízbe, hogy heti közel 10 edzésem lesz és megismerkedem olyan sportokkal, amiket magamtól talán sosem próbáltam volna ki. Sokszor kiléptem a komfortzónámból, lendültem át önmagamon és értem el az aznapi kitűzött célomat. És ki tudja, lehet egy nap ez a sok kicsi cél összeáll egy nagyba és akkor már az Ironman is csak egy karnyújtásnyira lesz.
Mert nincs szükség újévi fogadalomra ahhoz, hogy megváltozz, de egy hét is elég arra, hogy megváltozzon az életed.
