A január hónap egy nem várt meglepetést tartogatott számomra. Még egy hónapja sincs, hogy beszámoltam Nektek a teljesítmény diagnosztikám eredményéről, amit az Ensportban végeztek el nekem. Amíg vártam a kanapén a soromra, beszélgettem a crew-val. Elmondtam nekik, hogy van egy blogom és nagyon sokat jelent a felkészülésben, mert kiírhatom a gondolataimat, amivel másokat is motiválhatok. Ők pedig azt, hogy lehetőség van az ő szárnyaik alatt is bloggerkedni, cserébe segítenek felkészülni a maratonra. Természetesen azonnal megtetszett a gondolat, hiszen ki ne akarná továbbfejleszteni az életre hívott projektjét, főleg ha abban más is lát fantáziát. Úgyhogy nem sokkal később megállapodtunk. Én írok, ők segítenek. De még hogy!
Először is, lett egy személyi edzőm, Szádvári Judit személyében. A Mom Cserpesben találkoztunk először, és miközben a sali+rongyoskifli ebédmenünket majszoltuk, megtudtam, hogy ironman és hasonló területről jön, mint én; nem ismeretlen számára a trénerkedés, a kommunikáció. Nagyon tetszett, hogy a beszélgetés során valóban érdekeltem. Kíváncsi volt az eddigi sportéletemre, megbeszéltük az edzéstervemet, amit nem a kilométerekre, hanem a sebességem növelésére építünk. Beszéltünk sok fontos dologról, például a maratonok pszichológiájáról, a pályákról, a frissítésről, a regenerálódásról, felkészülésről. Azt mondta, hogy az első maratonnál a cél, hogy sikerüljön, de ők itt nem szeretnének megállni. Fel akarnak készíteni az őszi budapesti SPAR maratonra is. Igazából már egy ideje motoszkált is a fejemben, hogy ha már egyszer lefutom a maratont, miért ne futnám le itthon is. Olyan élénken él bennem a kép, amikor két éve beértem a SPAR maraton céljába a 10km-es váltófutásom után, és egy maratonista férfi sírva borult a felesége karjaiba, aki azt hajtogatta neki, hogy „Megcsináltad!”. Hátborzongató érzés volt. Szóval úgy tervezzük, hogy egy kis pihenő után nekikezdek a felkészülésnek. Sokkal könnyebb lesz úgy, hogy egyszer már megcsináltam, de azért egyelőre még olyan távolinak tűnik az egész.
Az első lépéseket már megtettük, átalakítottuk az edzéstervemet. Judit a teljesítménydiagnosztikám eredménye alapján mindig egy hétre előre küldi a heti tervet a Training Peaks alkalmazáson keresztül. Szinkronizáltam ezt az appot a Polar Flow-val, így az órám egyből leadja a drótot Juditnak, hogy elvégeztem-e az aznapra kiírt feladatot, nekem pedig beszínezi zöldre, ha igen. Egyelőre egy rövid alapozást csinálunk, sok-sok tempó gyakorlattal, gimnasztikával, futóiskolával. Judit segít a mentális felkészülésben is, a nap 24 órájában elérhető, akármit kérdezhetek tőle, és arra bátorít, hogy írjak neki rövid memókat az edzések után. Leírhatom, hogy ment, hogy éreztem magam, mi fájt közben, mi ment a vártnál jobban vagy rosszabbul.
Igyekszik változatos feladatokat adni és már az is nagy kimozdulás volt a komfort zónámból, hogy nem a szokásos Duna-parti 10-11 km-t futottam hét közben, hanem végre elindultam a másik irányba és a Gellért hegyen csináltam a hegyi edzést. Nagyon jó volt felfutni a hegyre, gyönyörködni a budai hegyek panorámájában, a gyönyörű villákban. Múlt nyáron sok időt töltöttem itt, amire jó visszaemlékezni, és ezzel a futással újra az ismerős helyen járhattam. Amilyen biztonsági játékos vagyok és nehezen változtatok, magamtól biztos nem jutottam volna mostanában el ide.
És történt egy másik kisebb csoda is, mióta Judit az edzőm. Eddig még csak meg sem közelítettem az egyik kitűzött célomat: 1 óra alatt futni a 10 km-t. A héten sikerült 60 perc alatt 9,7km-t futnom, aminek borzasztóan örültem. A titok annyi volt, hogy nem a kilométerekre figyeltem, hanem arra, hogy a megadott edzészónában maradjak.
Az a helyzet, hogy jobbkor nem is jöhetett volna ez a kis újdonság az életemben. Kezdtem egy kicsit belefásulni az edzésekbe, ráadásul a vizsgákra tanulás miatt el is maradt pár alkalom. Kevesebbet futottam, viszont ugyanannyit ettem, mintha intenzíven futnék, emiatt sokkal rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Ez a január eleje mindig olyan időszak, hogy újra magamra kell találnom, fel kell építenem magam. Szerencsére most már van segítségem is, aki kihozza belőlem a maximumot.
Az Ensport egyébként minden másban is segíti a felkészülésemet, legyen szó gyógytornászról, teljesítmény diagnosztikáról, közös online és offline edzésekről, oktató videókról. Jó kezekben vagyok és ez nagyon jó érzés, tudván, hogy már a B oldal pörög a felkészülésemben. Kíváncsian várom, mit hoz a jövő, de annyit megígérhetek, hogy Ti erről nem fogtok lemaradni!
January brought a special surprise for me. I was on a performance monitoring at Ensport one month ago. As I was waiting for the beginning, I started to chat with the guys from Ensport. I told them I have a running blog and it helps me a lot in the preparation, as I could write out my feelings, thoughts and also motivate others. They said I could be their blogger, in a return, they help me in the preparation. I really liked the idea of being their blogger, because who doesn’t want to improve his/her own project, particularly if others also like it. So we made an arrangement. I write they help.
First of all, I got a personal trainer, Judit Szádvári. We met at MOM Cserpes and as long as we eat our salad+croissant lunch menu she explained she is an ironman, besides that she works on a similar field like me: does communicational training for big companies. She was totally paying attention to me, my previous sports career, training plan, and daily routine. We decided to build my training on the speed, as I told her I run quite slowly and cannot bring the maximum out of me alone.We chatted about the psychology of marathons, peaks, fields, regeneration, freshenings and so on. She said on the first marathon the aim is to accomplish it. But they do not want to stop it here. They want me to run the SPAR marathon in Budapest, in October.
I was thinking of this since I decided to run my first marathon abroad. Once I was a witness to a beautiful scene, when a man ran into the finish of the Budapest Marathon and burst into tears, embraced his wife who told him ’You did it!’. It was breathtaking. So we decided to prepare for this marathon after a short break. It is going to be much easier knowing that I can do it, but it seems to be so far from this point.
We did the first steps towards it, we completely changed the way I train. Judit sends me the weekly pieces of training via Training Peaks application. I synchronized it with Polar Flow and my Polar watch sends the data about my activity immediately so Judit can analyze them. We do a short grounding with a lot of tempo training for short and long distance, gymnastics and running practices. She also helps me in mental prep, as I can reach her all day. She asked me to write memos after the runnings about how they felt me during and after.
She gives me various training and I felt making a huge step out of my comfort zone when I did my running on the Gellért hill instead of the Danube shore. I spent here so much time last spring and it was so good to see this beautiful panorama again. And another small miracle did happen to me this week. I had an aim to run the 10kms in 60 minutes and yesterday I run 9,7 km. The secret was paying attention to stay in the specified training zone and ignore the distance.
I think this change couldn’t come in a better period. I felt I am getting more and more tired of the training and I had to miss some of them thanks to the exams. I run less but ate the same, so I felt really bad in my body. The end of January is always like this; I have to find and rebuild myself. Luckily, I have some help now, who brings the maximum out of me.
Ensport helps me in so many ways, not to mention the physiotherapist, the regular performance monitorings, common offline and online trainings, recorded warming up and gymnastics videos. I am in good hands and it feels so good, as from now the B side is on, and I have 3 months until the marathon. I am wondering what the future brings but I promise you wouldn’t miss it! 😉
