Tudjátok, mikor a hétvégén jelezte a telefonom, hogy már csak 8 hét van a maratonig, eléggé megijedtem. Már túl vagyok a felkészülés felén, és az utóbbi időben futottam nagy távokat is, ám valahogy még mindig olyan távolinak érzem azt a madárcsicsergéses, könnyed áprilisi vasárnap délelőttöt, amikor több százezer mazochista ember fut le együtt 42 km-t, miközben minden normális ember eszegeti ki a főtt répáját a húslevesből. Pedig nincs is annyira messze, már beírtam a naptáramba a hosszú hétvégéket, a ledolgozandó napokat, a sulis hétfőket, a legfontosabb teendőimet, amik szépen lassan a maratonom napjába torkollanak.
Mint említettem, mostanában elkezdtünk hosszabbakat futni, a rövid alapozásom hamarosan véget ér, és kezdjük beletenni a kilométereket a lábamba. Viszont ez azzal jár, hogy például egy hétvégén egymás után kell futnom félmaratoni távokat. Az edzészónáknak köszönhetően nem merülök ki a végletekig a futások során, de ahhoz, hogy másnap is le tudjak futni egy hosszabb távot fájdalmak nélkül, nagyon oda kell figyelnem a gyenge pontjaimra: bemelegítenem, erősítenem, nyújtanom őket, csökkenteni a sérülésveszélyt, vagy rájönni arra, hogy miért fáj éppen az adott pont.
Ebben segített rengeteget a gyógytorna, amire pont két egymás utáni hosszú futás után került sor. Az Enpsort laborban a jól megszokott profizmus fogadott a gyógytornász, Majkut Dalma személyében. Ami a teljesítménydiagnosztikán is annyira tetszett, hogy ezeknek a szeánszoknak minden perce személyre szabott és all inclusive. Az első pár perc beszélgetéstől kezdve, a problémás területek feltárásán és az ezekre adott gyakorlatsorokon át, a szakvélemény kézhez vételéig. Én három problémával érkeztem Dalmához, amiből kettő kiderült, hogy az ülő munkám miatt van. Az egyik, hogy hosszú futások végén fájnak a derék csigolyáim, a másik a korábbi sérülesem, a szintén ülő munka miatt megrövidült csípő ínam miatt. A harmadik okára eddig sehogy sem sikerült rájönnöm, főként ezért is jöttem el a gyógytornára. Ugyanis a sípcsontom mellett rendszeresen fáj egy pont, ami szerintem a csonthártyám gyulladása (azaz a túlterhelés) miatt van, de az az érdekes benne, hogy néha, ha ráterhelek, magától elmúlik.
A gyógytorna elején beszélgettünk Dalmával a munkahelyemről, a sport múltamról, aztán rá is tértünk a problémás területek feltérképezésére. Dalmának hihetetlen eszközparkja van, ami különböző méretű tömör gumigolyókból és hengerekből áll, és ha az ember nem tudná, hogy hova jött, joggal hihetné, hogy a Szürke 50 árnyalatának forgatásába csöppent.
Aztán mikor bekerül a kicsi gumilabda a hát és a fal közé, az ember igazi katarzist él át. Az összes eszköz arra szolgál, hogy az összehúzódott izomrostokat kilazítsa, elegyengesse, rugalmasabbá tegye az izompólyánkat és az ízületi mozgásterjedelmet, elindítsa a salakanyagok kiürülését a szövetekből és késleltesse az izomfáradást. Mindebből persze Te csak annyit érzékelsz, hogy a legjobb masszőr sem tudna pont ott megmasszírozni, ahol Neked fáj, olyan erősen, ahogy Te tudod magadnak (vagy nem akarnád, mert kényes területen van a probléma).
Dalma azt mondta, hogy a kevésbé hajlékony emberek kínzásként élik meg a gyógytorna nyújtás részét, én viszont nagyon laza vagyok, ezért a legtöbb feladatot könnyen végre tudtam hajtani. Amire itt döbbentem rá, hogy az egyetlen, aminek a nyújtására szinte sosem szánok időt, az a vádlim. Nagyon be is volt feszülve, a vádlinyújtó gyakorlatoknál kivágtam a magas C-t. Dalma szerint a csonthártyagyulladásomnak és az akörüli izomfájdalomnak is főként ez az oka, hiszen nagyon elhanyagolom ezt a területet. Ha a nyújtást kihagyjuk, az izmaink megrövidülnek, rugalmatlanná válnak, sokkal nagyobb a sérülések veszélye. És mi futók ettől úgy félünk, mint a tűztől.
A gyógytorna után megkaptam a szakvéleményemet, melyet kiegészített Dalma képekkel illusztrált konkrét gyakorlatsorokkal. Az első blokkban törzs átmozgató gyakorlatokat küldött, amiket a munkában is elvégezhetek, hiszen a lazaságom miatt a rossz testtartás is könnyebben rögzül. Ezeket a gyakorlatokat labdán vagy akár a székben ülve is meg tudom csinálni. A második blokkban gyilkos törzserősítő gyakorlatsorok vannak, amikkel a lapockazáró izmokat, a hátizmokat, a mellizmokat, a farizmot és hasizmot, tehát a core izmokat tudom erősíteni. Egy 4 és fél órás megterhelés során a legnagyobb nehézség önmagam tartása, ezért kell erre ennyire figyelni. Nekem pedig különösen, mert a derékfájdalmam is emiatt jön elő 20 km után. Végezetül hengeres lazító gyakorlatokat és nyújtásokat kaptam – természetesen ezeket is személyre szabva.
Dalmától az első utam a Spuri Futóboltba vezetett, ahol megvettem ezt a cuki, rózsaszín, Nike hengert (csak hogy hű maradjak kedvenc márkáimhoz) és azóta is elválaszthatatlan pajtik vagyunk. A család minden tagja rákattant, azóta megnövekedett az egy főre eső furcsa hangok száma a nappalinkban, de valójában mindenki kedvét leli az új jövevényben. És csodák csodája, mióta hengerezek, a lábam is sokkal kevésbé fáj. Múlt hétvégén pedig tényleg sokat futottam, de mindkét alkalmat ezzel fejeztem be, és úgy tűnik, tényleg használ.
Összességében nagyon ajánlom Nektek, hogy menjetek el gyógytornászhoz, mert az én korábbi hiedelmeimmel ellentétben nemcsak annak van szüksége rá, akinek volt már nagyobb sérülése vagy műtétje, hanem minden aktív sportolónak; szerezzetek be egy masszázshengert most azonnal; és nyújtsatok edzés előtt, után, közben – amennyit csak lehet! A bajt könnyebb megelőzni akkor, ha tudatosan gyakoroljuk a szenvedélyünket. Úgyhogy vigyázzatok nagyon a testetekre, hogy lépést tudjon tartani a lelketekkel is.
When my phone signed only 8 weeks left until my first marathon, I was a bit shocked. I started the second half of the training plan and lately, I run big distances, but still, this sunny Sunday, when thousands of people gather to run the marathon seems to be so far-far away. But it comes soon, I have already filled my calendar with the most important things to do until the 8th of April.
As I mentioned, I started to run big distances and soon finish the grounding part. This means sometimes I have to run two half-marathons in a weekend. Thanks to the training zones I don’t run out of energy until the end, but I do need some time for regeneration, recovery and I have to pay attention to my weak points. To warm-up, stretch and strengthen my body, ease and find out the cause of pain and minimize the chance of injury.
That is why I tried the physiotherapy for the first time in my life. At the Ensport I got the professionalism I got used to. Dalma – the physiotherapist – provided a personalized, all-inclusive service from the point we started to speak about my everyday life and sports career until I got my report with a list of exercises.
I have 3 kinds of problem in my body, all of them are in connection with the sitting work. First one is a vertebra pain in my waist, the second is my previous injury, a tendon strain as it had been shortened by the hours of sitting. The third one is a mystery to me, it seems to be a periosteum inflammation next to my shin, but sometimes, when I burden it, the pain is gone.
As I mentioned these three problems to Dalma and she asked me about my job, my everyday life and my sports past, she showed me her large equipment park, consists of rubber balls, ropes, and rollers. If I haven’t known where I have to be, I would have thought I am on the shooting of the Fifty shades of grey movie.
Then the time comes when you have to massage yourself with the balls and SMR, you experience the real ecstasy. All equipment has one aim, to stretch the contracted muscles by making them smooth and flexible. This extends the spread of movement, delays the fatigue and initiate the cell metabolism.
Meanwhile, the only thing you feel is that the best masseur could have not kneaded you as strong as the SMR and exactly on that point where you feel the pain. Sometimes they are located in really tender parts.
Dalma told me the people who are less flexible think the stretching part is a nightmare, but I enjoyed it, as I am really lax. Until the calf stretching came. I had to admit I usually don’t take any time to do this after the training. She told me the periosteum inflammation can be caused by this, as I really neglected this part and my muscles shortened. This happens when you do not stretch the part of your body you worked on previously. Then comes the injuries.
After the physiotherapy, I received my expert’s opinion with illustrated exercises. In the first block, she offered me practices I can easily do at work, and they have beneficial effects on my core. In the second block, she sent me core muscle training personalized to my weak points, especially waist and back. At the marathon I have to hold my body 4 hours long, that is a tough sweat. Dalma also sent me stretching practices with and without SMR.
The next day I bought my first own pink Nike SMR roller and it was the best deal of my life. It really eases the pain – until the moment you got used to the pain it causes to you – and helps me a lot in the recovery part.
All in all, I hardly recommend you to try the physiotherapy, because in contrast to my earlier beliefs, not only the injured people need it but all the active sportsman; get an SMR roller as soon as possible and stretch as much as you can, before, between or after the training. We can easily prevent the trouble if we practice our passion consciously. Take care of your body so it can keep step with your soul. Good luck!
