A maratoni felkészülés során rengeteg mélypontot élünk át. Ez egy hosszú és nehéz út, melyet – ugyan támogat sok ember – teljesen egyedül teszünk meg. Természetes, hogy vannak olyan helyzetek, amikor feltesszük magunknak a kérdést: Valójában miért csináljuk?
Ám sokkal kevesebb olyan jellegű és intenzitású mélypontja van a felkészülésnek, mint hisszük. Lássuk, mik azok a hiedelmek, amik a legtöbb ember szerint előjönnek a felkészülés során.
Egy fárasztó munkanap után nehéz elindulni futni
Valójában ez az egyik legjobb dolog. Ha nagyon lefárad az agyam a munkában, kavarognak bennem a gondolatok, frusztrál, ami a nap folyamán történt, egy egyórás futás a szabadban biztosan helyre tesz. A fizikai lefárasztás és a monotonitás hatására kikapcsol az agyam, kiszáll a keretei közül, és amellett, hogy rengeteg új gondolat, ötlet, megoldás jön, a futás végére egész más színben látom a világot.
A hosszú futások elrontják a hétvégét
Számomra inkább megjavítják. A hosszú futások keretet adnak a hétvégémnek. Azt az érzetet keltik, hogy ma már teljesítettem egy nagy dolgot, elértem egy célt és ez új lendületet ad a további teendőknek, lehetőségeknek. Nem mondom, hogy nem gondolok bele a futások elején, hogy jó lenne ma egész nap a kanapén heverve TV-t nézni, de sokkal jobban érzem magam és kevésbé van lelkiismeretfurdalásom, ha futás után teszem mindezt. Mióta készülök a maratonra, soha nem éreztem azt, hogy kifolyt volna a kezeim közül a hétvége.
A téli felkészülés sokkal rosszabb, mint a nyári
Ez elég szubjektív, de nekem sokkal jobb. A futás során kimelegszünk, ezért a legideálisabb tavasszal és ősszel menni. Én 30 fok fölött már szenvedek, sokkal jobban igénybe veszi a szervezetemet, mintha mínusz fokokban indulnék el. Futottam már hóban, szakadó esőben, mínusz 10 fokban, ködben és sötétben, de soha nem szenvedtem annyira, mint a fülledt, nyári napokon, mikor a hőmérők is kiakadnak a hőségtől.
Most pedig jöjjenek a valódi mélypontok:
Egymás utáni hosszú futások
Mikor úgy kelek fel szombat reggel, hogy ma hosszú futásom van, de holnap van egy még hosszabb. Azért ez ilyenkor tud fájni, de a végén mindig hatalmas elégedettség, hogy letudtam mind a kettőt.
Az édesség utáni kontrollálhatatlan vágy
Mikor rámtör, szinte azonnal cselekszem és a testemből kilépve kívülről szemlélem magam, amint percek akatt elpusztítok egy tábla csokit vagy egy szelet tortát. Aztán totális depresszióba esek, hogy miért történhetett meg mindez. Miért nem választottam valami tápláló, egészséges, zabos-gyümölcsös-joghurtos alternatívát. De akkor már tök mindegy.
Mikor úgy indulok neki, hogy fáj valamim
Nagyjából egy hónapja kezdtem el érezni a csonthártyámat, ami valószínűleg begyulladt a terheléstől. Többször volt olyan, hogy nem múlt el és így kellett elmennem másnap is futni. Szerencsére mostanában kevésbé érzem ezt a problémát, rengeteget segít a hengerezés és a nyújtás. Olyan még sosem volt, hogy emiatt hagytam volna ki egy futást, de azért aggasztó tud lenni, mikor futás közben fáj valamim. A korábbi ínsérülésemet is szoktam érezni, illetve derékcsigolya fájdalmat, amit törzserősítő gyakorlatokkal próbálok megerősíteni. Abban biztos vagyok, hogy a maraton közben elő fognak jönni ezek a fájdalmak, de nagyon nem mindegy, hogy 20 vagy 30 km után.
Mikor le kell mondanom egy programról a hosszú futás miatt
A hétvégébe sajnos nem férhet bele minden, különösen akkor, ha jól kialszom magam, bőségesen reggelizek és elmegyek futni egy félmaratont. Amit egyből követ egy fürdés és egy nagy ebéd. Szombatonként ráadásul még dolgozom is, és emellett szeretnék mentálisan feltöltődni, beszélgetni számomra fontos emberekkel, rákészülni a következő hétre. Nem azt mondom, hogy nem tudok felkelni futás után az ágyból, mert megedződtem már annyira, hogy ne okozzon gondot az ez utáni létezés, de sajnos el kell fogadnom azt, hogy vannak korlátaim – mind az időt, mind az energiatartalékaimat tekintve – és mivel nem hagyhatom ki a felkészülésem szempontjából fontos hosszú futásokat, sok más program a lista végére kerül, és nagyon sokszor elmarad.
Mikor rádöbbentem, hogy rosszul edzettem
Hosszú utat jártam be azóta, hogy elkezdtem felkészülni a maratonra. Azóta egy új világ tárult a szemem elé, rengeteg új infót kaptam, amit nehéz volt befogadni. Kezdetben úgy gondoltam, hogy a kilométerekre kell figyelni, ez alapján építettem fel az edzéstervemet. Aztán, miután Judit lett az edzőm, elkezdtem figyelni a sebességre. Valahogy sokáig nem fogtam fel, hogy nem igazán erre kellene koncentrálnom, hanem a pulzusra, elvégre pulzuskontrollos edzést csinálunk. Egészen addig míg egyik nap futottam egy personal bestet, boldogan újságoltam el Juditnak, ő pedig szembesített azzal, hogy az edzés 15%-a volt abban a pulzus zónában, amiben kellett volna és amellett, hogy nagyon igénybe vettem a szervezetemet, lelassítottam a regenerálódásomat a jövő heti edzésig. Sokáig tartott, mire igazán megértettem a lényegét a pulzus kontrollos edzésnek. Érezni az edzés végén, hogy még kétszer ennyit tudnék futni. Hozzászoktatni a testem ahhoz, hogy zsírból vegye az energiát, ne savasodjak be idejekorán a maratonon és ne kelljen vonszolnom magam az utolsó 10 kilométeren. Ugyan egy mélypont volt az, mikor erre rádöbbentem, azóta a pulzusomra figyelek és most már ha álmomból felébresztenétek is gond nélkül lefutnék egy félmaratont! 🙂
During the preparation for the marathon, there are many ups and downs. It’s a long journey, which we take alone, so asking ourselves about ‘Why am I doing that?’ is so self-evident. On the other hand, there are much less and lower intensity downs, that people think. Let’s have a look at the common beliefs about the tough parts of the preparation.
Go running after a trying workday
Actually, this is one of the best things. If my brain gets tired during the workday, so many thoughts and feelings worry and frustrate me, the best what can happen to me is running outdoors. The physical strain effects a total calm mental state, my brain flies away from its frames and besides the plenty of new, creative ideas and solutions, I am able to see the whole word through another glass.
Long runs spoil the weekend
Honestly, they repair it. They give them a frame. After finishing my long run, I feel I have already accomplished something. This gives a new drive to other to-dos and possibilities. I don’t say I have never thought of lying on the sofa and watching TV all day, instead of running 2-3 hours outside. But lying everywhere feels so much better after a long run. Since I started the preparation, I have never felt any weekend running out of my hands.
Winter preparation is so much worse than summer preparation
It depends but not for me! During the run we are sweating, so the ideal weather is in spring or autumn. Above 30 degrees I feel like I am melting away and I am not able to supply the loss in time, I feel a solid pressure in my head and my performance decreases. In wintertime, I feel the balance between sweating and low temperature and I can do my best. I have already run in snow, rain, minus degrees, fog… All of them are better to me than running in +30 degrees under the heating sun.
And the reality – my ups and downs:
Long run – one after another
When you wake up on a Saturday morning with the feeling of having a long run ahead, but tomorrow an even longer – Gosh, that sucks! This can totally bring you down, until the moment you start running. Entering home after a really long run is fun, but entering after the second feels like heaven.
Uncontrollable desire for sweets
When I feel it I step out of my body and watch myself from outside: eating a cake or chocolate in the fragment of a second. Then I fall into depression. Why couldn’t I choose a healthier alternative, full of oat, fruit, and yogurt?! But it’s too late.
When I start the long run with a pain
I started to feel my periosteum a month ago when I overburdened my legs. There were several times when I had to run with a legache. Luckily, now I feel less pain thanks to my SMR and stretching sessions. I had never missed a training due to pain, but running can be so distressing with a pain. Sometimes I feel my former tendon injury and some moderate pain in my waist vertebra. I am sure I am going to feel some pain during the marathon, the only question is when. After 20 or 30 km. It’s really not the same.
When I have to give up on a weekend program due to the long run and recovery
If I sleep and eat well, then run a half-marathon, my weekend options are limited. I also want to fill up myself mentally, speak with the most important people and get ready for the next week. I don’t say I cannot get up from the couch after the long run, but I have to admit I have some (time and energy) limits. I cannot leave the long runs, so plenty of my weekend programs get to the end of my priority list, and sometimes have to be canceled.
When I suddenly realize: I trained wrong
It’s been a long time since I started the preparation for the marathon. Thence a whole new world revealed to me, I received plenty of new information, which were difficult to take in. At first, I thought I have to pay attention to my distance. When I got a coach, we built up my training plan on pace. So I started to pay attention to tempo. When I run a personal best and I was really happy about the result, my coach said only 15% of the training was in the proper pulse zone and the training overburdened my body and slowed down my regeneration. It took a while until I got the meaning of the pulse control training. Feeling at the end of training that I would be able to repeat the whole session. Adjusting my body to take energy from fat, not to get acidize early. Allowing myself to enjoy my ride not dragging my body to the finish line. Even if realizing that I trained wrong was a tough part, I started to pay attention to my pulse and now I would be able to run a half-marathon, even if you woke me up from my deepest dreams.
