A maratonról tudva levő, hogy nem könnyű, tehetségtől és felkészüléstől függetlenül. Mégis évről évre futók ezrei teszik meg a 42 km 195 méteres távot.
De vajon hogy lett egy görög hírvivő tragikus futásából 21. századi professzionális városi versenyek garmadája, ahol kelet-afrikai futók döntögetik a hihetetlenebbnél hihetetlenebb rekordokat?
Mindenki ismeri Hérodotosz elbeszélését, mi szerint szerint Kr.e. 490-ben a görögök egy bámulatos állóképességű futárt (hemerodromost) küldtek, hogy segítséget kérjen a spártai seregtől, mikor a perzsa flotta kikötött a görög Marathón városa mellett. Philippidész profi hosszútávfutó volt, két nap alatt 240 km-t futott, majd 40km-t Marathontól Athénig. A várakozó athéni elöljáróságoknak annyit mondott, hogy „Chairete, Nikomen!” („Üdv Nektek, győztünk!”), majd holtan esett össze a kimerültségtől. Persze a mítosz az athéni katonák erőltetett menetéhez is köthető, akik féltek a perzsa haditengerészet újabb athéni támadásától és a marathóni csata után teljes menetfelszerelésben és páncélzatban visszamentek a fővárosba (30km).
Akárhogy is történt az első maratonfutás, a misztikus negyvenkettest az 1908-as londoni olimpián a brit királyi család igényeihez igazították: a windsori kastély terasza alól futottak ki a résztvevők, hogy a királyi család gyermekei végignézhessék az indulást. A végén pedig hozzáadtak plusz egy kört a stadion pályáján (195 m), hogy meg lehessen csodálni a győzteseket, mielőtt célba érnek. Az 1921-es Olimpiai Bizottság ezt a távot rögzítette, így lett a maraton hivatalos távja 42 km 195 m.
Sokáig a maratonfutás különcségnek számított. A 60-as években a hippik sportjának tartották. Amerika jobban preferálta a gyors izommozgással járó sportokat, például a baseballt, futballt, kosárlabdát, ahol az erő fontosabb volt, mint az állóképesség. Aztán az első városi verseny 1970-ben New York-ban felgyorsította a városi maratonok és a maratonfutás népszerűségének elterjedését. Az egyik legkultikusabb az újraegyesítés utáni berlini maraton volt 1990-ben, mikor a futók sírva haladták át a Brandenburg-i kapu alatt.
A pénzdíjazás elkezdte vonzani az elit futókat, az 1980-as évek óta pedig a kelet-afrikai dominancia érvényesül a városi maratonokon. Az etiópok és a kenyaiak nyerik a legtöbb kiemelt eseményt, ők döntik meg és állítják fel a legtöbb új rekordot.
Ehhez persze szükségük van egy jó pályára. És nem akárhol lehet ám új rekordot felállítani! A Nemzetközi Atlétikai Szövetség szabályozása szerint csak ott lehet világcsúcsot mérni, ami önmagába visszavezető pálya, a start és a célvonal nincs messzebb egymástól, mint a táv 50%-a, és a pálya nettó lejtésszöge nem több kilométerenként 1 m-nél. A 21. század második felére tehát lett egy maroknyi verseny, mely uralja a professzionális maratont.
A World Marathon Major eseménysorozat kiemelt maraton futószámai New York-ban, Bostonban, Berlinben, Chicagóban, Tokióban és Londonban vannak. Másodélvonalbeli eseménynek számít Rotterdam, Szöul, Frankfurt, Párizs és Eindhoven. A rotterdami pálya kifejezetten gyors versenynek számít, ha megfelelő napon futják, hiszen sík a terep, holland kikötői város lévén maraton futáshoz megfelelő a hőmérséklet és a páratartalom.
Sokáig nem is tudtam, hogy ilyen jó pályát választottam. Én egy számomra fontos valaki miatt döntöttem múlt nyáron a külföldi maraton mellett. Csak mikor utánaolvastam, jöttem rá, hogy az egyik leggyorsabb pályát sikerült kifognom, ahol már megannyi rekord született. Nagyon népszerű a verseny, sok ezer hazai és külföldi teszi próbára a tudását évente. És van még valami.
A rotterdami pálya kifejezetten kedvez a csúcsdöntésekhez. Egyrészt az itt megdöntött rekordok hivatalosnak számítanak, másrészt könnyű itt jó időt futni. Ki tudja, lehet, hogy 2018-ban fog megvalósulni a sokat emlegetett Sub2 (Adidas) vagy Breaking2 (Nike) projektek egyike, melyek célja megdönteni a lehetetlennek tűnő álomrekordot: 2 órán belül lefutni a maratont. A jelenlegi rekord (2:02:57) Berlinben és a kenyai Dennis Kipruto Kimetto nevéhez fűződik.
A maraton sokat fejlődött az évek alatt, annyi biztos, hogy kezdetektől fogva a kitartás szimbóluma. Aki maratont fut saját határait lépi át, borzasztó mélységeket és magasságokat él meg, hiszen mindenki kénytelen elviselni egy bizonyos fájdalmat. A táv teljesítésével egy élethosszig tartó cím is jár, aki maraton futó, arról tudva levő, hogy szívós, kitartó, nem adja fel az első nehézségnél, képes pozitívan gondolkodni és számára semmi sem lehetetlen.
Even though marathons are hard to do, from year to year millions of amateur and elite runners accomplish the 42 km 195 m distance.
But how could marathon become the professional race of African runners from the Greek messenger’s tragedic run?
According to Herodotus when the Persian fleet dropped anchor next to Marathon, the Greek soldiers sent a hemerodromos to the Spartans to ask for their help. Philippides was a professional long distance runner and he run 240 kms in 2 days than 40 km from Marathon to Athen. He said ’Chairete, Nikomen!’ (Welcome, we won!) to the magisters of Athen and died from depletion.
The myth can be related to the strained march of the Greek soldiers, who were afraid of the new attack of the Persian navy and went back to the capital (30km) in full armour.
At the London Olympics in 1908 the distance was tailored for the Royal Family: started under the castle’s terrace (so that the children could watch the athletes) and they added an extra round at the stadion before the finish (195 m). The Olimpic Committee fixed this distance so the official distance of marathon running is 42km 195 m.
In the 60’s marathon running was the sport of hippies, the Americans preferred sports like baseball, basketball, and football, where the power was more important than the stamina.
The first city marathon in New York in 1970 speeded up the popularity of runnings. The most cultic event was in Berlin after the reunition in 1990, when athletes run across the Brandenburg Gate crying.
The prizes started to attack the elite runners. From the 1980’s the Eastern-Africans dominated in city marathons. Ethiops and Kenyans won the most races and set up the new records.
According to the National Athletic Association, the official records should be made in a self-retreat pitch where the start and finish point is not further from each other than 50% of the distance and the pitch’s net incline is not further than 1 m/km. According to this rule, there are a few highlighted races which dominate the world.
The World Marathon Major events most highlighted races are in New York, Boston Berlin, Chicago, Tokio, and London. Second highlighted are in Rotterdam, Szöul, Frankfurt, Paris, and Eindhoven. The pitch in Rotterdam is quite fast on a proper day, the pitch is flat, the temperature and the humidity are ideal for running.
Who knows, maybe 2018 is the year when the so-called Sub2 (Adidas) or the Breaking2 (Nike) projects will be realized. Their aim is to set up the new, dream record: run the marathon in 2 hours. The latest record is made by Dennis Kipruto Kimetto in Berlin, he run the marathon in 2:02:57.
Marathon improved a lot through the years, but one thing is sure about it. This is the symbol of the persistence. Everyone who runs it is tensing his/her own limits, experience depths, and heights and bear some pain. Accomplishing this distance means you get a title ’marathon runner’, which means you are tough, persistent, not giving up at the first difficulty, can think positively like nothing is impossible.
